Címke: OnePlus 3
-
#405 • 2017. 07. 22. • Románia: Retyezát, Peleaga
Régóta nem tudok aludni, csak forgolódok a sátorban. Egy kutya ugat, a sátortársam horkol, és valami állat motoszkál a sátrunk körül, zörgeti a szemeteszsákunkat. Megütögetem belülről a sátor oldalát, de csak nem hagyja abba – persze, hogy nem, hisz nem kell senkinek a szemetünk, csak a szél fúj. De már nem tudok aludni, mert megint
-
#404 • 2017. 07. 15. • Nagymágocs: Károlyi-kastély – Derekegyház
Tavasszal, mikor legutóbb erre jártam, csak elfutottam a Károlyi-kastély mellett, ezért most innen indulok. Még az autóban sopánkodtam egy szokásosat: kár, hogy ezek a nyári napkelték többnyire olyan semmilyenek. Mikor leérek a kastély melletti tó partjára, egy pillanatra eláll a lélegzetem. Útvonal-tervemen a Károlyi-kastély csak egy pötty, de mire kifelé menet, mesés fotókkal a telefonomban
-
#403 • 2017. 07. 07. • Pécs – Orfű (Mecsek #15)
Tegnap este érkeztem apukámhoz Pécsre, hogy most hajnalban átfussak családomhoz Orfűre, és egy napra belekóstoljak, milyen is a már hétfőn elkezdődött kézműves tábor… Mostanában „alig” fotózom (korábbi önmagamhoz viszonyítva), ennek nyilván oka a nyár is, mint a legkevésbé fotogén évszak, hamar magasra szökkenő, kemény fényeket adó napkorongjával, köd- és páramentességével, „egyhangú” zöldjeivel – de talán
-
#402 • 2017. 07. 02. • Pomáz: Kis-Csikóvár
Előző nap mondtam: „biztos nem fogok találkozni állatokkal, mert holnap már az erdő peremén fogok futni, közel a lakott területekhez”… Két szarvast látok, sokáig nem vesznek észre, egyre közelebb lopózom hozzájuk a puha földes, reccsenésmentes talajon, és végre értékelhető fotókat készítek (értékelhető = felismerhető rajta az állat). Egy nagy vaddisznó szalad el, majd miközben nézegetem
-
#401 • 2017. 06. 24. • Pomáz: Csikóvár-tó
Megállok fotózni, mellettem zörög valami a bokorban, várok, aztán félni kezdek, zajt csapok, a szarvas elmenekül – ha észrevétlen maradok, előttem két méterre jött volna ki a bokrok közül, emlékezetes találkozás lett volna… Később egy vaddisznó kölyökkel találkozom, közel enged magához, de bennem megint győz a félelem: „mi van, ha itt van az anyja?” –
-
#400 • 2017. 06. 18. • Pomáz: Holdvilág árok, Pörgelőci
400-adszor húztam futócipőt a lábmra, hogy elinduljak a nagy kalandra. Szavakban csak ennyit hoztam haza: „Borult ég, szemerkélő eső, sötétben indulok. Egy kis róka, egy nagy szarvas, és egy hatalmas madár…” És emlékszem, hogy nem voltam különösebben lenyűgözve, pedig a Holdvilág ároktól sokat vártam. Betudtam az esőnek és a kevés fénynek, hogy nem is olyan
-
#399 • 2017. 06. 11. • Pomáz: Pankostető
23 nappal e futásom után alig vagyok képes felidézni az emlékét. Fotó is alig maradt róla: az 51 „hazahozottból” mindössze 7-et tartottam meg. Jegyzetemre hagyatkozom: „Rengeteg vaddisznót, egy őzet és egy szarvast láttam (némelyiket egészen közelről), de nem fotóztam – kivéve a vaddisznókat, melyek csak akkor vettek észre, mikor rájuk röfögtem. A vége felé jött
-
#398 • 2017. 06. 04. • Balatonberény – Balatonszentgyörgy
Lefelé futok, szaporán szedem a lábam, gyors vagyok, úgy érzem, csak egy hajszálnyira vagyok attól, hogy repüljek. Mint álmomban: csak gondolnom kell rá, és elemelkedem a földtől – csakhogy álmomban kétségem sincs afelől, hogy tudok repülni, viszont ez itt a valóság, és tudom, hogy ez lehetetlen, hisz ezt mindenki tudja, hisz mindenki ezt tudja, és
-
#397 • 2017. 05. 28. • Korzika: Restonica-szoros
Idén is elhoztam Korzikára a futócuccom, ahogy minden túrára (rendre a futócipőmben túrázok bakancs helyett), de mivel május vége van már, hosszú nappalokkal, és rendszeresen késő estig borozgatunk a csapattal, túravezetőként felelőtlenségnek érzem egy hajnali futással tovább csapolni szűkös energiakészleteimet. Le is mondtam már róla… A mesés Restonica-szorosban túrázunk, javaslok egy túraútvonalat a csapatnak, de
-
#396 • 2017. 05. 14. • Pomáz: Salabasina-árok
Ismét Weöres Sándor A teljesség felé című remekművét hallgattam út közben, és az egyik gondolata meg is fogott egy pillanatra, de már nem emlékszem, melyik volt az. Így vagyok a futásaimmal is: egy-egy pillanata megragad, a bennem levő létra összeköti a földet és az eget, aztán „feledésbe merül”. De hiszem, hogy anélkül is több vagyok
-
#395 • 2017. 05. 06. • Pomáz: Salabasina-árok, Sikáros
Régen hallgattam – jön a gondolat, és mielőtt az autó gázpedáljára lépnék, elindítom a hangoskönyvet: Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése. Az emberalkatban rejlő ős tudás lényegileg mindenkiben azonos, érvénye teljes. Az ős tudás az egyetlen alkalmas alap; ami rajta alapszik, ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló. Az ős tudás végtelenül egyszerű,
-
#394 • 2017. 05. 01. • Pomáz: Kopasz-hegy, Morgó, Hársas-hegy, Sikáros – Pilisszentkereszt
Szellemi útravalóm: A lélek a Tízezerbőrű Tűz Gyermeke. Püripaisz müriodermatikosz. Tízezer bőrnek kell lehámlania, hogy önmagához elérjen. Minden vedléssel kisebb lesz, a tűz nagyobb. Fizika és kémia és biológia és pszichológia és filozófia és vallás, mind kéreg. Páncél, burok, álarc, kamra, fegyház, elv, doktrína, világnézet. Mind rövidzárlat. Defekt. Az intelligencia tevékenységének leállítása. Minden befejezettnek vélt
HALASIZSOLT 