Címke: Sony Xperia Z2
-
#320 • 2015. 10. 10. • Budakeszi: Hármas határ – Páty: Kopasz-hegy, Nagy-kopasz
Tegnap este jóleső izgatottsággal gondoltam a mai futásomra, arra, hogy milyen nagyszerű dolog mindig máshol futni, bele az ismeretlenbe, soha nem tudva, mi következik, és mindig készen a váratlan fordulatokra – arra, hogy milyen nagyszerű élmény a felfedezés öröme! Aztán eszembe jutott, hogy a hétköznapi életünket legtöbben mennyire másképp rendezzük, többnyire évekig, évtizedekig ugyanazon forgatókönyv
-
#319 • 2015. 10. 04. • Budakeszi: Fekete-hegyek, Hármas határ
Alig néhány métert futok, mikor egy tisztáson egy rókára leszek figyelmes. Annyira belemerül a szimatolásba, hogy észre se vesz, pedig 20 méternél nincs nagyobb távolság közöttünk. Fotózom, amíg el nem fut, majd utána eredek, arrafelé, ahol a múlt héten befejeztem, és akkor gyönyörűnek találtam. Látom az ismerős, kidőlt, mohás fatörzseket is, melyekről előző alkalommal egész
-
#318 • 2015. 09. 27. • Budakeszi: Fekete-hegyek, Kakukk-hegy
Mióta elkezdtem idézni a beszámolóim végén Weöres Sándortól, mindig akadt valami kapcsolat az írásaink között, pedig nem válogattam, egyszerűen csak miután leírtam, ami jött belőlem, megkerestem a következő részt az A teljesség felé című írásból, és odabiggyesztettem mondandóm végére. Most pedig, mikor nem jönnek a szavak, gondoltam, megnézem melyik részlet van soron, és mosolyogva nyugtáztam,
-
#317 • 2015. 09. 19. • Budakeszi: Kakukk-hegy, Vörös-hegy
Mindig várom az újabb kalandot, az új területek felfedezését, ezzel együtt reggeli ambivalens érzéseim változatlanok – ahogy múlt alkalommal is írtam a születés metaforájaként: nehéz felkelni, elindulni, marasztal a meleg ágy, az álomvilág, egyszerre vonz a kíváncsiság és taszít a félelem az ismeretlenbe, az ismeretlentől. De hétről hétre újjászületve újra és újra elindulok, ahogyan most
-
#316 • 2015. 09. 13. • Budapest – Budakeszi: Hárs-hegy
Hűvös van, de tudom, hogy csak egy kilométer kell a bemelegedéshez. A kerítéshez érve már izzadok, odaát ritkán járt, fűszőnyeggel borított úton futok, harmatcseppek áztatják a lábam, először kellemetlen a sok hűvös nedvesség, de már tudom, hogy ezt is hamar megszokom. Nem látok utat arra, amerre a térkép szerint mennem kellene, de kíváncsiságomnak engedve követem
-
#315 • 2015. 09. 06. • Budakeszi: Vadaspark, Hárs-hegy
A Budakeszi Vadaspark parkolójában nyújtás közben kakaskukorékolást hallgatok. Pár száz méter után máris megállít egy pompázatos fa, de csak életlen képeket készítek, még sötét van a telefonnal fotózáshoz. Élvezem, hogy újra a három hónapja mellőzött Mudclaw 265-ös cipőmben futok. A Bare-Grip 200-as egyetlen előnye (könnyebb, hajlékonyabb) éles kövekkel borított talajon hátránnyá válik, fájdalmas élményeket okozva.
-
#314 • 2015. 08. 30. • Páty
Akárcsak 29 nappal ezelőtt, most is a lenyugvó telihold nagy fehér korongja kísér starthelyemre. Most utoljára, hatodszor is átmászok a kerítésen – ezúttal a másfél hónappal ezelőtti, első „behatolásommal” szemközti, északi oldalon. Nagyon meleg van, igaz, most még csak 18 fok a hőmérséklet, de áll a levegő, amit két pofára harapok – talán ki kellene
-
#313 • 2015. 08. 22. • Kővágószőlős – Kővágótöttös (Mecsek #08)
Vastag, szürke felhőtakaró alatt indulok útnak. Kővágószőlősön még az autóból nézem, ahogyan gyorsan úszik az égen, pár perc múlva pedig már én úszok benne: futásom indulási helyéhez közeledve, az aszfaltúton felfelé kanyarogva, elnyel a felhő és az erdő. Megérkezve csodálatos őszi hangulat és a mindig lenyűgöző, isteni csend ölelése fogad. Eszembe jut, hogy a hétfői
-
#311 • 2015. 08. 16. • Páty: Kuckó-hegy, Vár-hegy
Sötét van, mikor az autóba ülök, nem azért, mert annyira korán van (5:20), hanem mert hatalmas, villámló, sötétszürke felhők takarják a kelni készülő napot. Budakeszin, szemerkélni kezd, Pátyra érkezve már szakad az eső. Előző két futásomat unalmasnak és egyhangúnak értékeltem, úgy érzem, ez nem ilyen lesz. Régen futottam már esőben, és akkor nagyon élveztem, de
-
#310 • 2015. 08. 09. • Budakeszi
Biztos tudnék érdekes beszámolót írni a mai futásomról is, de inkább csak a múlt héten is használt jelzők kívánkoznak ki belőlem: egyhangú és unalmas. Persze tudom, mindez nem csak a külső körülmények következménye, nagyrészt rajtam múlik, hogyan élem meg. De hiába vártam nagyon, ez a mai futókalandom mégis csalódást okozott. Ráadásul Szlovénia óta fáj a
-
#309 • 2015. 08. 01. • Budakeszi (Mammutfenyők)
Sok lelkes futós-fotós beszámolót írtam már, meg olyanokat is, hogy „ide visszatérek még”. Most nincs miért lelkesedjek, és legfeljebb a két nagy mammutfenyő, ami visszahív. Miután a lenyugvó telihold a starthelyre kísért, és futásnak eredtem, egyhangú, unalmas füves-bokros nyílt terep, és egyhangú, unalmas keszekusza erdő váltotta egymást; az utat sokszor már benőtték a tüskés bokrok,
-
#308 • 2015. 07. 25. • Szlovénia: Strunjan Nemzeti Park
Szlovéniai kurta nyaralásunk második két napját a tengerpart közelében töltjük. Ráadásul a Strunjan Nemzeti Parktól egy köpésre, még autóba se kell ülnöm – ez is adja magát a futáshoz, nyilván nem hagyom ki. Tengerpart, természetvédelmi terület, napkelte – ez csakis már-már sziruposan csodálatos lehet… Másfél kilométer aszfalt után érek a zöldbe, meredeken visz a földút lefelé,
HALASIZSOLT 