Kategória: Futókalandok
legyél az útitársam
-
#337 • 2016. 01. 30. • Nagykovácsi: Homok-hegy – Telki
Köd van, útközben A bor filozófiáját hallgatom az autóban. Egyszer már meghallgattam a héten, és most is élvezettel iszom minden szavát. Hamvas Béla nemcsak gyönyörűen ír, de pont annyira cinikus és ironikus is, hogy ettől még közelebb érzem magamhoz. Természetesen legszívesebben az egész könyvet idézném, de legyen most itt elég egyetlen bekezdés: Anyánk méhében köldökünkkel…
-
#336 • 2016. 01. 24. • Pécs: Ürög, Istenkút, Kismélyvölgy, Szentkút (Mecsek #10)
Még otthon megterveztem a futó útvonalam Bakonya és Hetvehely között, csak arra nem gondoltam, hogy nem lesz mivel a starthelyre gurulnom, mivel most nem saját autóval jöttünk apukámhoz, hanem Lucával kipróbáltuk az Oszkárt. De még időben átrajzoltam az útvonalam Pécs határain belülre – a gyerekkorom óta jól ismert utcákon indulok. Arrafelé, ahonnan éjszaka hóesésben autóztunk…
-
#335 • 2016. 01. 17. • Nagykovácsi – Páty
Szellemi útravalóm ezúttal időben pont olyan hosszúságú, mint a négy keréken megtett utam Nagykovácsiba, a Szent Anna utca végéig. László András Felébredés és beteljesedés című értekezése ezekkel a mondatokkal kezdődik: „A metafizikára koncentrált hagyomány beszél az üdvözülésnél magasabb állapotról. Ez a legmagasabb állapot a felébredés, és az, ami a felébredésből következik. Megvilágosodásnak is mondják, de a…
-
#334 • 2016. 01. 09. • Noszvaj: Vesszős – Eger: Borbolya-hegy, Ibolyás-tető, Nyerges-tető
Baromi meleg van a szállodában, hatkor kidob az ágy, pedig fél hétig aludhattam volna még; hiszen csak 3 kilométernyire van a kiszemelt starthely, és bár a téli napforduló óta már hosszabbodnak a nappalok, fél nyolc előtt nem kel fel a Nap. Lassan gurulok az autóval, de így is korán érkezem. Leparkolok a szőlőtőkék mellett, és…
-
#333 • 2016. 01. 02. • Nagykovácsi: Kopasz-erdő-tető, Nagy-Kopasz
Épp csak kezd melegedni az autó belső tere, mikor Nagykovácsiba érek, nincs kedvem kiszállni, a műszerfalra rakott lábakkal nyújtok – kintről egy barátságosnak tűnő fekete kutya hosszan figyel, de nem várja meg, míg befejezem. Múlt héten, mikor még melegebb volt, megjegyeztem magamban, hogy újabban szeretem a hideget, kimondottan élvezem ahogy nyaldos. De ez a -8…
-
#332 • 2015. 12. 26. • Mártély – Hódmezővásárhely
Tegnap azt csináltam, amit gyerekkoromban: autót tologattam – akkor egy kézzel, könnyedén, míg most két kézzel is nehézkesen. Hiába no, annyival nem lettem erősebb, hogy azt az 1,3 tonnányi különbséget ne érezzem jelentősnek. Ugyanis tegnap gyakoroltam, hogy mi lesz ma hajnalban, ha nem indul az autónk, ahogyan ez egyre gyakrabban előfordul. Most pedig elfordítom a…
-
#331 • 2015. 12. 20. • Nagykovácsi: Sebestyéndomb, Kopasz-erdő-tető
Miközben az autóban ülve hasítom a ködöt, Hamvas Béla gondolatait Rátóti Zoltán teszi a füleimen keresztül befogadhatóvá. Az ismeretlent takaró homály rendre kitisztul előttem, hogy helyet adjon újabb ismeretleneknek. Futva folytatom a játékot: közeledek, tisztul a kép, majd futok tovább a szürkeségbe. Ezért szeretek mindig máshol futni, amiért a ködöt is szeretem: izgat a kíváncsiság,…
-
#330 • 2015. 12. 13. • Nagykovácsi: Kecske-hát
Hajnali hat óra hét perc, megpuszilom békésen szundikáló lányomat, és a fülébe súgom, hogy „boldog névnapot”, majd átviszem az ágyunkba, és feleségem mellé fektetem, aki erre felébred, neki boldog születésnapot kívánok. Ma újra a régi Mudclaw 265-ös cipőmben futok, mert nem akartam belevágni az újba, amibe nem fér bele kényelmesen a sarkantyús sarkam. Gondoltam, inkább a…
-
#329 • 2015. 12. 05. • Nagykovácsi: Kecske-hát, Vörös-pocsolyás-hát
A múlt hetihez hasonló aranyló fényben indulok; de ezúttal az első kilométereken aszfalton koptatom az új cipőmet (Inov-8 Mudclaw 300) – melyet karácsonyra kaptam drága feleségemtől (kit érdekel, hogy nincs is még karácsony, a tél se december elsején kezdődött). Fotózásra csábítanak az útszéli bogyók: fehérek, feketék és pirosak; majd a faágakra nőtt zuzmók: szürkés- és sárgászöldek.…
-
#328 • 2015. 11. 29. • Budapest: Fekete-fej, Petneházyrét – Nagykovácsi
Azt álmodtam, hogy egy ember átmegy előttem a falon, és ez álmomban teljesen hihetőnek tűnt, hiszen belegondoltam, hogy atomi szinten szinte nincs is bennünk anyag (akárcsak a falban, vagy bármi másban). Álmomban arra gondoltam, hogy ha én is át szeretnék menni a falon, nincs semmi más dolgom, mint elhinni, hogy ezt meg tudom tenni. Aztán…
-
#327 • 2015. 11. 22. • Budajenő: Zsír-hegy, Zsíros-hegy
Alig fagypont fölött van a hőmérséklet, kicsit fúj a szél is, fázom – itt a tél. Hiába nevezzük ezt az időszakot még ősznek, nem ezen múlik. Ahogyan a meteorológusok meséjén se múlik semmi: az elmúlt három napban, bármikor megnéztem, más és más volt a jóslatuk mára. Tényleg csak arra jó az időjárás előrejelzés, hogy ha…
-
#326 • 2015. 11. 14. • Telki – Budajenő
Már a nyitókép fényei magukkal ragadnak – nyújtás közben a napkelte színeiben gyönyörködöm: kékek, lilák, rózsaszínek és narancssárgák mesés kavalkádja világít rám. Az első kilométer után nyílt terepre érek, csak néhány fa áll a magas fűvel borított színpadon. Fúj a szél, felhős az ég, egyedül vagyunk ebben a megragadhatatlanul misztikus atmoszférában. Szó szerint beleborzongok az…
HALASIZSOLT 