Címke: 20-25 km


  • #363 • 2016. 08. 07. • Hódmezővásárhely – Algyő

    #363 • 2016. 08. 07. • Hódmezővásárhely – Algyő

    363. futókalandom címszavakban: dagadt lábujj, új telefon, Orosháza, kakaskukorékolás, Hamvas Béla, jázmin és olaj, László András, felfelé élni, Tisza, szúnyogok, futás újra felfedezése, Nap vöröslő korongja, őzek, nyulak, virágok, villanypóznák, sínek, 47-es út, cigarettát sodró néni, fény felé vonzódás, üzemi terület, rozsdás vasúti híd, anyacsavar, 23 megapixel, folyópart, horgászok, bolyongás az ártéri erdőben, szimbolikus tanítás,

    Tovább →


  • #356 • 2016. 06. 14. • Nagykálló

    #356 • 2016. 06. 14. • Nagykálló

    Magonc táborban vagyok a családdal, ez már a harmadik reggelünk ezen a mesehelyen, Nagykállón, Harangodon. Az eső miatt érkezésünk óta halogattam a futást, most is felhős az ég, de nem várok tovább (holnap már hazaindulunk), 4:28-kor futásnak eredek (erre keletebbre pár perccel korábban kél a Nap, mint Budapest környékén). Fél óra alatt öt állattal találkozom:

    Tovább →


  • #340 • 2016. 02. 20. • Nagykovácsi: Széna-hegy – Budajenő – Perbál: Meszes-hegy

    #340 • 2016. 02. 20. • Nagykovácsi: Széna-hegy – Budajenő – Perbál: Meszes-hegy

    Ezúttal is A láthatatlan történet, Hamvas Béla esszégyűjteménye kísér az utamon, most a barátságról szóló részt hallgatom, amíg a már jól ismert, barátként üdvözölt starthelyre érek. Emerson azt állítja, hogy a barát a természet paradoxona, egyszersmind mesterműve. Az egyedüli lény, szól, akitől nem azt kívánom, amije van, hanem azt kívánom, aki ő maga. Három és

    Tovább →


  • #339 • 2016. 02. 14. • Nagykovácsi: Széna-hegy – Budajenő: Cseres-tető, Zsíros-hegy

    #339 • 2016. 02. 14. • Nagykovácsi: Széna-hegy – Budajenő: Cseres-tető, Zsíros-hegy

    Ködben ülök az autóba; útitársam, Hamvas Béla esszéje (A láthatatlan történetből) William Wordsworth-ról – nagyszerű „bevezető” magányos erdei futáshoz. William Wordsworth magányos ember volt. Magányát sorsa nem indokolta. Nem érte különösebb csapás, nem ismerték félre, nem nyomták el, nem üldözték. Magányosnak született. (…) Szívét kollektív érzés nem érintette. Csak ha erdőben járt, hegyoldalon a sziklán

    Tovább →


  • #338 • 2016. 02. 06. • Nagykovácsi – Telki – Budajenő: Cseres-tető

    #338 • 2016. 02. 06. • Nagykovácsi – Telki – Budajenő: Cseres-tető

    Felébredek, megnézem a telefonomon, mennyi az idő – 5:30, még van 12 percem az ébresztőig, de már képtelen vagyok visszaaludni. Sötét, és hideg a lakás, nagyon nincs kedvem felkelni, egy pillanatra megjelenik a tudatomban az ilyenkor szokásos gondolat: mi lenne, ha most kihagynám ezt a futást? – aztán 5:40-kor mégiscsak felkelek. Feleségem és lányom aranyosan

    Tovább →


  • #334 • 2016. 01. 09. • Noszvaj: Vesszős – Eger: Borbolya-hegy, Ibolyás-tető, Nyerges-tető

    #334 • 2016. 01. 09. • Noszvaj: Vesszős – Eger: Borbolya-hegy, Ibolyás-tető, Nyerges-tető

    Baromi meleg van a szállodában, hatkor kidob az ágy, pedig fél hétig aludhattam volna még; hiszen csak 3 kilométernyire van a kiszemelt starthely, és bár a téli napforduló óta már hosszabbodnak a nappalok, fél nyolc előtt nem kel fel a Nap. Lassan gurulok az autóval, de így is korán érkezem. Leparkolok a szőlőtőkék mellett, és

    Tovább →


  • #332 • 2015. 12. 26. • Mártély – Hódmezővásárhely

    #332 • 2015. 12. 26. • Mártély – Hódmezővásárhely

    Tegnap azt csináltam, amit gyerekkoromban: autót tologattam – akkor egy kézzel, könnyedén, míg most két kézzel is nehézkesen. Hiába no, annyival nem lettem erősebb, hogy azt az 1,3 tonnányi különbséget ne érezzem jelentősnek. Ugyanis tegnap gyakoroltam, hogy mi lesz ma hajnalban, ha nem indul az autónk, ahogyan ez egyre gyakrabban előfordul. Most pedig elfordítom a

    Tovább →


  • #330 • 2015. 12. 13. • Nagykovácsi: Kecske-hát

    #330 • 2015. 12. 13. • Nagykovácsi: Kecske-hát

    Hajnali hat óra hét perc, megpuszilom békésen szundikáló lányomat, és a fülébe súgom, hogy „boldog névnapot”, majd átviszem az ágyunkba, és feleségem mellé fektetem, aki erre felébred, neki boldog születésnapot kívánok. Ma újra a régi Mudclaw 265-ös cipőmben futok, mert nem akartam belevágni az újba, amibe nem fér bele kényelmesen a sarkantyús sarkam. Gondoltam, inkább a

    Tovább →


  • #329 • 2015. 12. 05. • Nagykovácsi: Kecske-hát, Vörös-pocsolyás-hát

    #329 • 2015. 12. 05. • Nagykovácsi: Kecske-hát, Vörös-pocsolyás-hát

    A múlt hetihez hasonló aranyló fényben indulok; de ezúttal az első kilométereken aszfalton koptatom az új cipőmet (Inov-8 Mudclaw 300) – melyet karácsonyra kaptam drága feleségemtől (kit érdekel, hogy nincs is még karácsony, a tél se december elsején kezdődött). Fotózásra csábítanak az útszéli bogyók: fehérek, feketék és pirosak; majd a faágakra nőtt zuzmók: szürkés- és sárgászöldek.

    Tovább →


  • #327 • 2015. 11. 22. • Budajenő: Zsír-hegy, Zsíros-hegy

    #327 • 2015. 11. 22. • Budajenő: Zsír-hegy, Zsíros-hegy

    Alig fagypont fölött van a hőmérséklet, kicsit fúj a szél is, fázom – itt a tél. Hiába nevezzük ezt az időszakot még ősznek, nem ezen múlik. Ahogyan a meteorológusok meséjén se múlik semmi: az elmúlt három napban, bármikor megnéztem, más és más volt a jóslatuk mára. Tényleg csak arra jó az időjárás előrejelzés, hogy ha

    Tovább →


  • #322 • 2015. 10. 24. • Mindszent – Mártély

    #322 • 2015. 10. 24. • Mindszent – Mártély

    Orosházáról Mindszent felé autózva Virág László szolipszizmusról szóló előadását hallgatom. A kompkikötőhöz közeledve egyre nagyobb a köd – remélem, így is marad. Útvonalam egyszerű: le a Tisza partjára, majd irány Mártély, végig a gáton. Az út két szélén eleinte aranyos kis nyaralók a szurkolóim, melyek így, elhagyottan, köddel leöntve szürreális díszletet alkotnak. A Tisza túlsó

    Tovább →


  • #321 • 2015. 10. 18. • Páty: Kopasz-hegy – Telki: Telki-hegy

    #321 • 2015. 10. 18. • Páty: Kopasz-hegy – Telki: Telki-hegy

    A fekete melltartóval jelölt úton indulok. A kőbányánál kezd izgalmas lenni a táj, a hegytetőről pedig már gyönyörű a kilátás. Egy fenyvesbe érek, gyantaillatot lélegezve lépkedek a füvek, tűlevelek puhaságán. Érdekes, „szőrös” növénykék nőnek a letört ágak, kidőlt fák között. Eszembe jut hétfői sétám a munkahelyemre, a budai fonódó villamoshálózat építésének képeivel – most éppen

    Tovább →