Címke: Sony Xperia Z2
-
#333 • 2016. 01. 02. • Nagykovácsi: Kopasz-erdő-tető, Nagy-Kopasz
Épp csak kezd melegedni az autó belső tere, mikor Nagykovácsiba érek, nincs kedvem kiszállni, a műszerfalra rakott lábakkal nyújtok – kintről egy barátságosnak tűnő fekete kutya hosszan figyel, de nem várja meg, míg befejezem. Múlt héten, mikor még melegebb volt, megjegyeztem magamban, hogy újabban szeretem a hideget, kimondottan élvezem ahogy nyaldos. De ez a -8
-
#332 • 2015. 12. 26. • Mártély – Hódmezővásárhely
Tegnap azt csináltam, amit gyerekkoromban: autót tologattam – akkor egy kézzel, könnyedén, míg most két kézzel is nehézkesen. Hiába no, annyival nem lettem erősebb, hogy azt az 1,3 tonnányi különbséget ne érezzem jelentősnek. Ugyanis tegnap gyakoroltam, hogy mi lesz ma hajnalban, ha nem indul az autónk, ahogyan ez egyre gyakrabban előfordul. Most pedig elfordítom a
-
#331 • 2015. 12. 20. • Nagykovácsi: Sebestyéndomb, Kopasz-erdő-tető
Miközben az autóban ülve hasítom a ködöt, Hamvas Béla gondolatait Rátóti Zoltán teszi a füleimen keresztül befogadhatóvá. Az ismeretlent takaró homály rendre kitisztul előttem, hogy helyet adjon újabb ismeretleneknek. Futva folytatom a játékot: közeledek, tisztul a kép, majd futok tovább a szürkeségbe. Ezért szeretek mindig máshol futni, amiért a ködöt is szeretem: izgat a kíváncsiság,
-
#330 • 2015. 12. 13. • Nagykovácsi: Kecske-hát
Hajnali hat óra hét perc, megpuszilom békésen szundikáló lányomat, és a fülébe súgom, hogy „boldog névnapot”, majd átviszem az ágyunkba, és feleségem mellé fektetem, aki erre felébred, neki boldog születésnapot kívánok. Ma újra a régi Mudclaw 265-ös cipőmben futok, mert nem akartam belevágni az újba, amibe nem fér bele kényelmesen a sarkantyús sarkam. Gondoltam, inkább a
-
#329 • 2015. 12. 05. • Nagykovácsi: Kecske-hát, Vörös-pocsolyás-hát
A múlt hetihez hasonló aranyló fényben indulok; de ezúttal az első kilométereken aszfalton koptatom az új cipőmet (Inov-8 Mudclaw 300) – melyet karácsonyra kaptam drága feleségemtől (kit érdekel, hogy nincs is még karácsony, a tél se december elsején kezdődött). Fotózásra csábítanak az útszéli bogyók: fehérek, feketék és pirosak; majd a faágakra nőtt zuzmók: szürkés- és sárgászöldek.
-
#328 • 2015. 11. 29. • Budapest: Fekete-fej, Petneházyrét – Nagykovácsi
Azt álmodtam, hogy egy ember átmegy előttem a falon, és ez álmomban teljesen hihetőnek tűnt, hiszen belegondoltam, hogy atomi szinten szinte nincs is bennünk anyag (akárcsak a falban, vagy bármi másban). Álmomban arra gondoltam, hogy ha én is át szeretnék menni a falon, nincs semmi más dolgom, mint elhinni, hogy ezt meg tudom tenni. Aztán
-
#327 • 2015. 11. 22. • Budajenő: Zsír-hegy, Zsíros-hegy
Alig fagypont fölött van a hőmérséklet, kicsit fúj a szél is, fázom – itt a tél. Hiába nevezzük ezt az időszakot még ősznek, nem ezen múlik. Ahogyan a meteorológusok meséjén se múlik semmi: az elmúlt három napban, bármikor megnéztem, más és más volt a jóslatuk mára. Tényleg csak arra jó az időjárás előrejelzés, hogy ha
-
#326 • 2015. 11. 14. • Telki – Budajenő
Már a nyitókép fényei magukkal ragadnak – nyújtás közben a napkelte színeiben gyönyörködöm: kékek, lilák, rózsaszínek és narancssárgák mesés kavalkádja világít rám. Az első kilométer után nyílt terepre érek, csak néhány fa áll a magas fűvel borított színpadon. Fúj a szél, felhős az ég, egyedül vagyunk ebben a megragadhatatlanul misztikus atmoszférában. Szó szerint beleborzongok az
-
#325 • 2015. 11. 08. • Páty – Telki: Telki-hegy
Este van, és a hajnali futásomról készülök írni, de hosszú idő óta először azt érzem, hogy nincs mit. Pedig kedvemre volt, ködben indultam, napsütésben érkeztem, és a kettő között ismét sok ajándékra leltem. De most valahogy nincs kedvem szavakat keresgélni az élményhez. Egyszerűen csak jó volt belelihegni a köd szürkeségébe, suhanni az őszi színpompában, mosolyogni
-
#323 • 2015. 10. 30. • Kővágótöttös – Bakonya (Mecsek #09)
5-kor magamtól felébredtem (5:15-re volt állítva az ébresztő), jobb is így, legalább lesz bőven időm nyújtani még napkelte előtt. Július végén Szlovéniából hazahoztam egy bal vádlifájdalmat, ami azóta minden futásomon majdnem végig velem van. Nem vészes, csak olyan jelzésértékű kis fájdalmacska, de nem tudom, mit jelez. Egy hete egy TriggerPoint Grid Foam Rollerrel kezelgetem: minden reggel a
-
#322 • 2015. 10. 24. • Mindszent – Mártély
Orosházáról Mindszent felé autózva Virág László szolipszizmusról szóló előadását hallgatom. A kompkikötőhöz közeledve egyre nagyobb a köd – remélem, így is marad. Útvonalam egyszerű: le a Tisza partjára, majd irány Mártély, végig a gáton. Az út két szélén eleinte aranyos kis nyaralók a szurkolóim, melyek így, elhagyottan, köddel leöntve szürreális díszletet alkotnak. A Tisza túlsó
-
#321 • 2015. 10. 18. • Páty: Kopasz-hegy – Telki: Telki-hegy
A fekete melltartóval jelölt úton indulok. A kőbányánál kezd izgalmas lenni a táj, a hegytetőről pedig már gyönyörű a kilátás. Egy fenyvesbe érek, gyantaillatot lélegezve lépkedek a füvek, tűlevelek puhaságán. Érdekes, „szőrös” növénykék nőnek a letört ágak, kidőlt fák között. Eszembe jut hétfői sétám a munkahelyemre, a budai fonódó villamoshálózat építésének képeivel – most éppen
HALASIZSOLT 